Időfeszítők!

Hogy mi?

Biztos találkoztatok olyan emberre, akinek a 24 óra kevés, hogy mindent is belefértessen a To-Do listájáról. A szomszédban van ilyen ugye, vacak lenne ha reggel a tükörben nézne vissza, de nem, nálad biztos, hogy nem… Én is csukott szemmel borotválkozom reggelente, lesz milyenre sikeredik, szerencse, hogy jól áll a szakálborosta .

Mi az időfeszítés?

Egy torzult mentális állapot, mikor folyamatosan, annak a nyomása feszít, hogy egy percem sincs!

A listák kattognak, tételek villognak agyunk tekervényes neuronjai között. Feszítenénk azt időt, mert még ez, és ez, is bele “KELL” férjen a mai napba, ha nem megy a cipőkanál, majd jön a pajszert.

A mocsok idő, annyira rugalmas, mint vasöntvény az abszolút nulla fokban (-273,15 C). Gyúrom a KELL-t, kiszorul a SZERETEM, abból is a magamnak való marad el legelőbb.

Miért csináljuk ezt? Hogyan kerülünk ebbe a kifeszített állapotba? Valaki tuti lopja az időmet! Hol keletkezik lyuk a homokórámon, mert minden fordítással gyorsabban lepereg a homok az biztos. 

Rejtett motivációink tárháza, gazdagabb mint Salamon király kincses kamrája, mindenkinek személyes egyedi gyűjteménye van. A folyamatos feladat végrehajtásban szinte lehetetlen felismerni milyen érzés, erő működteti ezt a számomra kellemetlen állapotot. Ilyenkor a nap végén már csak arra eszmélünk fel, hogy jobban kifacsartuk magunk megint, mint éhes tini a májkrémes tubust. Ha utólag leülünk és végig gondoljuk, miként hoztuk ezt össze, sok esetben pontosan betudjuk azonosítani, itt túl nagyvonalú voltam és xy-nak több időt adtam, mint lehetett volna, ott pedig nem mondtam nemet egy olyan feladatra, ami más felelőssége lenne. Azt is láthatjuk, amikor halogatunk az az kevésbé fontos, de kellemesebb dolgokat veszünk előre és így a szükséges viszont kellemetlen feladat „jogosan” tolódhat. Ott van még annak a felismerése mennyi időt adunk a céltalan görgetésnek. Sok-sok helyen tudjuk lopni vagy hagyni ellopni az időnket, aminek a következtében megérkezünk nap mint nap oda, hogy bár lenne a 24 inkább 48. Ebből kiutat az jelent, ha az felszínre tudjuk hozni, milyen érzelmi motiváció mentén adjuk másoknak, vagy halogatjuk, pocsékoljuk el azt a huszonnégy órát, ami nem lesz egy perccel sem több. Milyen érzelmek lehetnek ezek? Ilyen a tartozom neki mert... vagy a ha nem adom meg neki, akkor ott fog hagyni, megharagszik, nem szeret, nem leszek jó. Ide tartozik minden  félek, szégyellem, szorongok, megfelelek érzelem is. 

Abba lehet hagyni az időfeszítést? Be lehet tömni a lyukakat? 

Igen, eljuthatunk oda, hogy a tudattalan érzelmeinket tudatosítva elkezdjük gyakorolni az én vagyok a saját időm felelőse, megszabhatom a határokat, kereteket és a felhasználást, kezembe vehetem, mire mennyi időt szánhatok, hogy beleférjek abba a szűk huszonnégybe. Megélhetjük az örömteli kétségbeesést, hogy atya világ mit kezdjek azzal a másfél, két vagy akár több szabad órámmal. 

Mire lehet még időt találni?

Magadra, örömre, gyönyörre, szenvedélyre, kapcsolatokra, szerelemre, társra, olyan dologra, ami élvezetes és feltölt, kiteljesedésre, megelégedettségre, saját út megtalálására… ilyen vacak, szükségtelen semmiségekre

Ittál-e ma már egy jó kávét?