Körök a „sz@pó rolleren”

Én kérek elnézést a nyers megfogalmazásért, vigyázat kíméletlenül őszinte sorok következnek, aki nem bírja inkább ne olvassa

Hatalmas tömegek álmodnak szabadságról, a saját kezükbe vett életről, döntésről és sikerről. A legjobban jövedelmező piaci szegmensek rájuk építenek, mert őket úgy lehet kirabolni, hogy szinte kérik. A szabad döntés valósága egy hajszállal előzi meg a Loch Ness-i szörnyet. Sokan hiszik, hogy látták, sőt még fényképet is készítettek róla, viszont ha találkozni szeretnél vele, újra és újra csalódnod kell.

Jaj, hogy milyen cinikus és negatív vagy! Hozzád képest Ahab Kapitány egy megvilágosodott, kiegyensúlyozott, békés guru, aki nemes hősi lelkülettel viszi hullámsírba a dereglyéjét.

Miért fontos ez? Hisz mi nem győzködünk és tukmálunk, csak lehetőséget kínálunk. Ez nem MLM, ez döntési szabadság. Hu hej milyen műveletlen vagyok, szégyenemben el is hallgatok... vagy nem. A lényeg csak annyi, hogy élményeket szerezzünk és adjunk egymásnak! Igazad van, csak nem mindegy milyet és mennyiért.

Fájdalmasan kijózanító és egyben izgalmasan szórakoztató felismerni rejtett, kötött pályáinkat, amik megbújnak a döntéseink és választásaink mögött. Ha hajlandóak vagyunk megérteni a saját motivációnk, amit belénk örökítettek a „vérségi kapcsolatok”. Milyen kényszer pályákat tanított a környezet és a nemzet, aminek részesei vagyunk. Akkor nyerhetünk részleges szabadságot magunknak. A kíméletlen igazság az, hogy mindannyian összeraktunk magunkak egy csinos és menő „szopó rollert”, amit boldog fájdalommal nyomunk eszeveszetten. Ha szerencsések vagyunk inkább előbb, mint utóbb megakasztja egy törés a kerekét és elképesztő nagyot alakítva repülünk le róla. A földet érés fájdalmában kapunk esélyt, hogy leporoljuk magunk és jobban szemügyre vegyük min is utazunk éppen. Mi az, amit ilyen szélsebesen tolunk eszeveszett erővel.

Nagyon szeretném azt mondani, hogy könnyedén le lehet szállni erről a szerkezetről, viszont azt tapasztalom, hogy ki kell valami tépje a kezeink közül egyszer, s majd ez után kezdünk azon dolgozni, hogy ne pattanjunk rögtön ismét nyeregbe.

Van egy nagyon keskeny út, de igen kevesen járnak rajta, nem, nem azok akik nagy kőépületekben járnak vagy szónokolnak. Ez az út azoké, akik nem érzéstelenítik el magukat, hajlandóak nap mint nap saját érzéseik terhét viselni és megélni. Nem hazudják, hogy nem is annyira kényelmetlen számukra, teljesítmény vagy megfelelési kényszerbe csúszni, elkerülni egy szükséges konfliktust, lenyelni, elmenekülni. Tudnak korrektül bánni a bennük keletkezett haraggal, azt nem nyomják el s majd öntik a nyakába véletlenszerűen valakinek. Tudatában vannak, saját működésüknek és határaiknak, ezzel próbálnak a lehető legjobban élni, több kevesebb sikerrel.

Egyre többet lehet hallani, hogy „szopó roller” mutogató találkozókat szerveznek. Jaj elnézést a közhasználatban önismereti tréningeknek hívják őket. Sajnálatos módon, gyakran ezek az alkalmak inkább egy „kis kedvenc” simogatóhoz hasonlítanak, ahol cukin motivációt adnak egymásnak, hogy nem is olyan gáz ez a roller, ezzel is erőt adva, hogy nyomják a rollert a nagy törés fele. Nem baj a törés legalább biztos pont, az megérkezik, mint az étel futár az adott időpontra.

A jó hír, hogy képtelenség míg a világ s két nap rollerezni.

Az is megnyugtató, hogy nem szükségszerűen halálos, de akár ezt az opciót is lehet hozzá extrában kérni. El lehet oda jutni, hogy már csak időnként nemes nosztalgiával, tudatosan választjuk, fordulunk vele most egy kört, hogy emlékezzünk miért is tettük a sarokba porosodni. Ekkor van döntési szabadságunk, de csakis abban, hogy vele vagy nélküle élünk ma. Futunk egy kényelmes, megszokott kört vagy kockáztatunk és akár félelmetesen új élményeket szerezhetünk.

A keskeny utasoknak érzelmekben gazdag csodás hullám vasutas napot, a rollereseknek pedig széles vigyort és jó szelet.