Felesleges kör vagy felfelé vezető spirál?

A fejlődésre sok esetben úgy tekintünk mint egy lineárisan, az elvetemültebbek exponenciálisan emelkedő egyenesre. Ha elég távolról szemléljük egy ember vagy egy cég előmenetelét igaznak is látszik ez a gondolat, viszont ha közelebb megyünk és jobban szemügyre vesszük, azt észlelhetjük, hogy apró ciklusok sorozata adja a fejlődés egybefüggőnek tűnő vonalát.

Kétségbeejtőnek tűnhet, hogy bármilyen erős erőfeszítést teszünk bele, még ha az összes motivációsönfejlesztőbölcseskötetet elolvassuk, akkor is csak körbe futunk. Bárhol a földön indulj el egyenesen előre és ha elég sokáig kitartasz ez az egyenes mellett, pont oda érkezel meg, ahonnan elindultál!

Mennyivel jobb volt míg az hittük, hogy a föld lapos, na ott legalább leshettünk volna a végén, így viszont max körbe érhetünk, na hallám, tiszta unalom. Gyakran tapasztalom cégek és emberek életében, hogy miközben elképesztő energiákat aktivizálnak csak körbe járnak, viszont ügyesen kitalálták maguknak, hogy ha ezt elég gyorsan teszik az már olyan sebes, hogy biztos emelkednek, pedig csak veszettül egyhelyben forognak, és mindig eljön a pillanat mikor kifogy a lendület és jön, elkerülhetetlen esés, mint a néhány évenkénti tőzsdekrach.

Hogy milyen negatív vagy! Mit kell itten drámát csinálni! Nézd a számainkat emelkednek!

Ha annyi dollárom lenne, amennyi kifogást hallottal már életemben, Dagobert bácsi hozzám képest csak bér-koldus lenne a metró aluljáróban. Az emelkedés első és egyetlen előfeltétele, hogy minden pillanatban kész vagy szembenézni a kendőzetlen valóságoddal.

Nem lehet nem körbe járni! Viszont a visszaérkezéskor jön létre az a kivételes pillant, amikor az újabb kört egy magasabb és szélesebb pályán kezdheted meg, ha a megtett kör alatt észrevetted, milyen döntéseket hozhatsz meg másként, hogyan változtasd meg az igen és nemeid ritmusát.

Ha úgy érzed deja vu érzésed van, az olyan mint a hiba a mátrixban, pont ugyanazt a kört futod még mindig, pedig oly erőst ki akarsz törni. Ha cégedben ismétlődnek ugyanazok a hibás folyamatok, bármit is mutatnak a számok, a bedőlés fele pörgeted a lapjaid, de az egyén úgyanúgy csak saját vesztébe rohan egyre vadabb sebességgel, ha ismétlődéseket lát a történeteiben. A növekedés folyamán azért növekszik a sebességed, mert adott idő alatt nagyobb kört teszel meg a ciklusodban, ami maga nyers valóságában azt jelenti, hogy hatékonyabb vagy. Gyorsabban hozol meg döntéseket, pontosabban tudod mikor mondj igen és mikor nemet, határmenedzsmented növekszik, többet tudsz előre látni és tervezni, egyre kevesebb a tűzoltás és a túlfeszített pörgés, elkezd időd felszabadulni magadra, fejlesztésre, mindenre, megjelenik a lazaság érzése, mint felhajtóerő a szárnyak alatt, hogy dolgok visznek mint a vitorlást a szél. A feszültség teremtővé válik és nem terhessé, ilyen a spirálon a kör.

Igen körbe érsz és ismét feszültség lesz, mert meg kell feszülni, hogy elrugaszkodj és egy magasabb szintre ugorj, ott lesz az érzés, hogy beleugrasz az ismeretlenbe és annak félelmes izgató kihívása. Majd jön újra a repülés és tapasztalás, míg körbe nem érsz és ezt újra és újra megélve haladunk egyre magasabbra, vagy nem, mert beragadtunk , nekünk is kiálthatja Palik „Hová tűnt Damon Hill” és megyünk még egy kört, viszont az már nem ugyanolyan mert, hogy-hogy nem alánk kerül közben a sz@p@-roller, az pedig nem annyira vidám.

Viszont a jó hír, hogy a rolleres körben bármikor lehet szintet ugrani, ha merünk elrugaszkodni.

Gáz ha több kört mégy a körhintán? Nem! Mindannyian ismétlünk köröket!

Akkor?

Gáz az, ha búgócsigát csináltál a körhintából

Mert ha elfogy a lendület az bizony megborul!