Az önértékelési zavarunknak semmi sem drága, hogy a sebeinket begyógyítsa

Többes szám első személyben fogalmaztam meg a mondatot, mert ennek a témának a vizsgálatakor bele kell kapaszkodjunk a saját szemünkben lévő gerendákba, hogy még véletlenül se küldhessük máglyára azokat, akikben meglátjuk az apró szálkákat.

Az önértékelési zavarunk egy kiéheztetett fenevad a lelkünk sötét bugyraiban. A szörnyeteg pedig ha éhes, enni fog és nem számít milyen áron. Egyetlen szerencsénk, hogy nem látjuk tisztán csak azt érzékeljük, hogy emberek, akikkel jót tettünk sértett dühvel kérnek számon bennünket. Itt nehéz azt mondani, hogy na álljon meg a gyászmenet, mi közöm nekem ehhez? Hiszen én munkát adtam neki, megélhetést, együttműködést, pozíciót, lehetőséget, üzletrészt, támogatást, vezetői szerepet stb. és most ez a hála érte? És már nem kis indulat ragadott el bennünket.

Kedves olvasó, szeretnélek meghívni az önismeret legsötétebb zugába, oda ahol saját működésed legfájóbb dinamikái keletkeznek, amikkel lehet soha nem akarnál szembenézni, mert nem maradna érved az ártatlanságod védelmére.

Az önértékelési deficit többnyire a családi eszmék mögé rejtőzik.

Ne feledjük az első mondatot, cél a gyógyulás és ennek érdekében semmi sem drága.

Ismerős a mondat, hogy mi családias cég vagyunk? Igen? Ok. Mutatok egy más nézőpontot.

Bújjunk bele az önértékelési hiánnyal küzdő bőrébe. Traumákkal átszőtt gyermekkor, bizonytalanság, megfelelés és bizonyítási kényszer, kisebbrendűségi érzés stb terhel, érezed? Engedd magadhoz közel. Viszont ott van benned, hogy megmutatod a világnak tele vagy álmokkal, találsz egyet és belevágsz.

Megalapítod a céged, vagy társulsz valakivel (olyannal aki még nálad is deficitesebb, mert így garantálható, hogy Te nem veszíthetsz). Éjt nappallá téve dolgozol, keményen, elszántan és jönnek az eredmények, növekedtek. Kezded magad mellé gyűjteni azokat, akik hisznek benned és nem mellesleg szükségük is van rád, adsz nekik, hogy maguk életét elkezdjék rendezni, miközben ők lelkes támogatói és szorgalmas építői a cégnek és neked, akár minden túlórát is bevállalva, de mindenek előtt felnéznek rád, Te vagy a felemelő. Hatalmas kémia van ebben a fázisban, úgy érezd egymásra találtatok és megvalósulhat az álom. Viszont nincs tiszta munkakör, nincs átlátható feladatmegosztás, kicsit mindenki azt érzi, szívességet tesz a másiknak azzal amit csinál, de hát ez rendben van, hisz egy család vagyunk és a család kisegíti a tagjait.

Itt már nyakig vagyunk abban, hogy öntudatlanul önmagunk meggyógyítására tulajdonképpen létrehoztunk egy vállalkozást. Hogy a szívesség annyit tesz, kölcsönösen használjuk egymást. Tulajdonképpen használlak benneteket és engedem, hogy használjatok remélve, meggyógyulunk ezáltal mindannyian.

Viszont a növekedés és a fejlődés kényszerít, hogy rendezzük a viszonyaink, mert itt mégiscsak dolgozni, termelni és üzletelni kell, nem sebeket gyógyítani. Ilyenkor kezdenek rosszra fordulni a dolgok és konfliktusok generálódni, megjelenik az elégedetlenség, számonkérés és a sértődés és sorra jönnek elő az áldozat szerepben lévők mutogatva, hogy őket csak kihasználták.

Hasonlóan zajlik ez párkapcsolatban és baráti kapcsolatokban is.

Az előrelépés és ennek az ördögi körnek a megszakítása, akkor jöhet létre, ha beleállunk a saját önértékelési deficitünk rendezésébe és ezt a folyamatot kivesszük a cégünk, családunk, párkapcsolatunk és baráti kapcsolataink dinamikájából.

Mert a deficit ki akar egészülni, csak nem mindegy milyen színtéren játszódik ez le.

Legkeményebb pont ebben a folyamatban ott jön el, mikor megértjük, basszus mi meg akartuk csak gyógyítani magunk ezzel és elkezdjük úgy végezni a dolgunk, hogy nem ott gyógyulunk. Ilyenkor beindul egy tisztulási folyamat, aminek következtében teljesen transzparensé válik, ki mit játszott az általunk létrehozott színpadon. Ez egy fájdalmas és ijesztő folyamat, ahol biztos lehetsz emberek fognak kilépni a cégedből az életedből is és nem mind békés egyetértésben. Viszont egyben lehetőség is teremtődik, hogy jöjjenek újjak immár más szerződés mentén, tehát nem azért, hogy egymást gyógyítsátok, hanem, hogy együtt alkossatok és mindenki transzparensen a helyén önmaga lehessen.

Tanulság, az önértékelés zavarom számára minidig a saját gyógyulása a fontos és nem érdekli milyen áron éri azt el! Tehát nem engedhetem, hogy ő határozza meg a színteret, nem téveszthetem szem elől, mert akkor olyan műsort rendez nekem, amiben nem kicsit fogok szenvedni. Viszont a létrehozott műsort sosem késő rendezni és akkor egy kiváló világszám is lehet belőle.

Ha merek szembenézni azzal, eddig hogy próbáltam meggyógyulni és ezentúl a gyógyulásom milyen formában viszem tovább, egyensúlyba kerülnek az életem különböző területei, a vállalkozásom, a pár és baráti kapcsolatim sokkal örömtelibbek lesznek és felesleges vesszőfutások megszűnnek.

kép forrása a pixabay...