A fehérre festett életben színesek a gondok.

Az energia megmaradás törvénye talán az egyik leghasznosabb számunkra, ugyanis ebből következik, hogy az energia egy zárt rendszerben állandó, nem vész el, ugyanakkor átalakítható egyik formájából a másikba.

Az életünkben lévő fájdalmak, félelmek és elakadások által létrehozott dinamikák energiája, épp így nem veszik el, még hosszú idő után sem. Maga a történés, ami kiváltotta természetesen elhalványul, teszünk is érte, idővel pedig a velünk történt rossz/sötét dolgokat hajlamosak vagyunk fehérre meszelve „kifehéríteni”.                    A fehérségbe zárt, elfojtott energiák viszont teret kérnek maguknak, hatniuk kell az életünkre, ezért átalakulnak, rejtett a viselkedésünket öntudatlanul befolyásoló kényszerekké és vonzalmakká.

Mi pedig azt vesszük észre, hogy egy mesés világba ébredünk, csak azt nem értjük, hogy miért mindig a rossz oldalon? Mert érkezik az álom lovag és az izzó szerelem vad forgatagában egyszer csak bevillan, hogy bakker én a Sárkányt játszom ebben a mesében és ez a „daliás legény” velem vív élet s halál harcot. Harapok és a tüzet okádom, miközben a lovag mesteri ügyességgel hozza fel bennem annak fájdalmát, hogy apám jobban szerette a munkát, a piát, a tesót… Pedig olya mélyre temettem, s most mint szabadulni vágyó hercegnő kelleti itt magát. Hisz az energia nem vész el csak átalakul…

Minél fehérebb a szoba, annál színesebb és vadabb mesékben ébredek. Amit elfolytok magamban az bevonzza azt az élethelyzetet, ami kiszabadítja Őt fogva tartójának karmai közül. Ismerjük a meséket, a sárkány ritkán jár jól, többnyire a fejével fizet, akár mind a 21-el.

Mire jó az önismereti út? Minek az nekünk?

Ebben az utazásban helyre kerülhetnek a mesénk szereplői. Lehetőségünk nyílik a fehér fallal szembe fordulni, fogni a színes krétát és felrajzolni a sárkányokat, boszorkányokat s mindenféle vadakat, amik bennünket bántottak. Mindenki kapja meg, ami jár neki, hogy a fájdalmak lekötő energiái az elengedés szabad szárnyaivá válhassanak.

„Mert az élet vagy így, vagy úgy de, akkor is színes lesz.”